RCC Túra-2007

Első nap hosszas, és tán izgalmas szervezés után augusztus 13-án csak négy főnyi csapatunk találkozott a Keleti pályaudvaron, a kora délelőtti órákban. A kiírt késésektől és az időjárástól kissé megszeppenve szálltunk fel a sátoraljaújhelyi gyorsvonatra, amely pontosan indult. Az utazás a túra egészéhez hasonlóan jó hangulatban telt (időnként túl jól is akár).Negyed egy után pár perccel esőfellegekbe burkolózva tűntek fel a borsodi megyeszékhely házai. Leszállva a vonatról utunk az MVK ZRt. Szondi utcai telephelyére vezetett, ahova kissé már elázva érkeztünk meg. A telephelyen nagyon készséges fogadtatásban volt részünk, a kísérőnk érkezéséig hátralévő időben a hirdetőtáblán mindenki talált számára fontos érdekességet. A telephelyen először az autóbusz-, majd a villamosműhelyt tekinthettük meg. Megismerkedhettünk a cég szinte valamennyi járműtípusával, vezetőfülkébe ülhettünk, villamos alá mászhattunk. A telephelyet elhagyva az időjárás is szebb arcát mutatta. Utunk a szállásra vezetett, ahol a szállásadó szavai a túrának szintén motívumaivá váltak. Délután a barlangfürdőben pihentük ki a nap addigi fáradalmait, majd egy bobozásra is sor került. Este egy gyors vacsora után újra a Belváros felé indultunk, ahol vásárlásra, és egy kis villamosozásra is sor került.

Másnap viszonylag korán ébredtünk, reggeli után InterPicivel indultunk Kazincbarcikára, amely sokak számára szolgált újdonságként. Ezt követően az utolsó szolgálatát töltő állomásfőnök egy beszélgetés után a ki állítóterembe invitált bennünket, a régig korok egyenruhái, táblái, jelzői, és újságcikkei között mindenki talált kedvérevalót. Tehervonattal Putnokra mentünk, ahonnan autóbusszal tértünk vissza Kazincbarcikára. Ebéd után volt idő egy kis nézelődésre az autóbusz-állomáson is. Utunk szintén autóbusszal vezetett a Jókai Mórról híres Tardonára (40 évvel ezelőtt még kisvasúttal mehettünk volna). Innen indult túránk Miskolc felé, mely során többször aggodalmas megálltunk, de közben gyönyörködhettünk a táj páratlan szépségében, gyümölcsöt ettünk, sziklafalra másztunk, és megtölthettük kulacsainkat a Mária-forrás jóízű vízéből. Időben érkeztünk célunkhoz, kis várakozással elértük a LÁEV aznapi utolsó vonatát. Este az Egyetemvárosba mentünk, majd újra a Belváros következett. Kissé fáradtan értünk vissza a szállásra, hisz az utastájékoztatás hiányában egy megállóval többet kellett gyalogolnunk.

Harmadnap reggel a szálláson elkészített reggeli és rendrakás után a távozásig egy kis TV nézésre került sor. Immár csomagokkal utunk az Avasra vezetett, ahol a kilátóból csodáltuk meg Miskolc két arcát. A Belvárosban először nappal végigsétálva egy fagyizás után érkeztünk a Tiszai pályaudvarra, ahol szintén akadt szabadidőnk. A vonatra szállás előtt még megnéztük ahogy szerelvényünk gépet cserél és új kocsikat kap, melyben kényelmesen utazhattunk Budapestig, bár az utolsó kilométerek kicsit illúziórombolóra sikeredtek.